Az alkoholizmusból kivezető út is egy lépéssel kezdődik

Fiatalkoromban nagyon sokat utaztam. Főleg miután bekerültem az egyetemre és albérletbe költöztem velem egykorú lakótársakkal. Azt mindenki tudja, hogy az egyetemről nem minden diáknak az orvosi phd képesítés megszerzése meg az egész napos és éjszakás magolás jut az eszébe. Egyeseknek ez buli, és örülnek, ha kettessel átmennek az egyik unalmas előadásos tárgyon, amire eszük ágában sem volt bejárni.

Nem tagadom, én is ebbe a kategóriába tartoztam. Ezért nem volt ritka, hogy én és a barátaim már vártuk a hétvégét, amikor sokszor külföldi borkóstolókon és sörfesztiválokon is lehetőségünk volt részt venni. Leggyakrabban hajnalban vagy kora reggel értem haza, arra pedig nem igazán emlékeztem, hogy mi is történt aznap éjjel, szinte mindig volt egy-egy olyan pont, ahol elszakadt a film.

Persze mindenki mindig mondogatja, hogy ezek a mai fiatalok ilyenek, meg hogy ezek a dolgok régen is előfordultak, csak akkor még nem tett ki mindenki mindent az internetre. Viszont amikor az egyetem elvégzése után nehéz helyzetbe kerültem, mert nem találtam munkát, szintén a pohár után akartam nyúlni. Szerencsére az egyik legjobb barátom lebeszélt erről. Akkor fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy vajon alkoholista vagyok-e?

A témában kutatva találtam rá a felepulok.hu-ra, ahonnan megtudtam, hogy nem igazán lehet olyan kategóriákba sorolni az embereket, hogy alkoholista és nem alkoholista. Az alkoholfüggőség ugyanis nem egyik napról a másikra alakul ki. A függőnek nehezére esik kimondania, hogy „alkoholista vagyok, ennek pedig részben az az oka, hogy az italfogyasztását igyekszik racionalizálni. „Azért csinálom, mert a barátaim is isznak, ez nekem segít kikapcsolódni, csak hétvégén 1-2 pohárral…” – vallják a betegségben szenvedők.

Ezért is fontos, hogy a felépülni vágyók kiszakadjanak megszokott környezetükből a terápia során, hogy meg tudják érteni, hogy az őket érő különböző ingerek hogyan befolyásolják italfogyasztási szokásaik alakulását, és milyen más, egészségesebb megküzdési stratégiákkal tudják azt helyettesíteni. A felepulok.hu egyedülálló 28 napos programja is ezt tűzte ki célul. Itt a felépülni vágyok csoportterápián, kirándulásokon, illetve tetszés szerint sportos tevékenységekben vehetnek részt, miközben addiktológus szakemberek felügyelik és segítik őket. A csoportterápia során a résztvevők nem csupán tapasztalatokat cserélhetnek egymással, hanem arra is rálátást nyerhetnek, hogy családjukat hogyan érinti a függőségük, illetve ők esetleg milyen szerepbe kényszerültek bele egy másik függő hozzátartozó jelenléte által, amely szintén hozzájárulhatott saját alkoholizmusuk kialakításához.

Bár a 28 napos felépülési programban és az azt követő utógondozásban részesülők között nagyon kevés a visszaeső, azt mégsem lehet elmondani, hogy létezik egy bizonyos tuti recept, amely a világ minden alkoholistájánál kivétel nélkül alkalmazható és eredményes tud lenni. Előfordulhat például, hogy valakinél a gyógyszeres vagy egyéni terápia sokkal nagyobb előrelépést tud eredményezni, illetve a betegség súlyosságának változása függvényében módosítani szükséges az előre megbeszélt kezelési terven. Ez mindig a legelső beszélgetés után kezd körvonalazódni, a felepulok.hu szakemberei ugyanis szeretnek minden részlettel tisztában lenni. Abban biztosak lehetünk, hogy ők teljes mértékben megértik, hogy min megyünk keresztül. A hozzátartozók számára ez legtöbbször nehéz, mivel egy olyan problémát szeretnének megoldani, amellyel szemben általában tehetetlenül állnak. A Felépülők blogja ebből kifolyólag laikusok számára is hasznos információkkal szolgál. Az alkoholizmussal ugyanis a legtöbb érintett nem úgy kerül kapcsolatba, hogy egy ismerősük eléjük áll, és azt mondja, hogy „alkoholista vagyok”. Ez a jelenség ennél jóval összetettebb.

Azt hiszem, engem kíváncsivá tett a dolog, és egy beszélgetést mindenképp megér a legjobb hazai szakemberek egyikével!